Nagyjából 30 évvel ezelőtt, egy téli napon egy fiatalember vezetett hazafelé öreg Trabantjával. Hátul ült két kisfia. Ikrek voltak.
A jeges úton az autó megcsúszott, és az út szélén álló fa villanyoszlopnak ütközött. Szerencsére az utasoknak semmi bajuk nem lett, a biztonsági övek be voltak kapcsolva.
Az apuka még végig sem gondolhatta, mi történt, amikor egyszer csak tisztán hallotta, hogy valaki azt mondja neki:
– Szállj ki az autóból, és vedd ki a gyerekeket is!
A férfi kiszállt, és kivette a két kicsit a hátsó ülésről. Amint ez megtörtént, az oszlop recsegve-ropogva ráborult az öreg járműre.
Néhány héttel ezelőtt egy ukrán család elköltözött az otthonából. Az apa úgy érezte, biztonságosabb helyet kell találnia a családjának. Egy tízemeletes panelházban laktak. Miután elköltöztek, egy orosz támadás során bomba csapódott a lépcsőházba, ahol laktak, és gyakorlatilag eltüntette pontosan azokat a lakásokat, ahol azelőtt éltek.
Ezek az esetek megtörténtek. Volt egy hang, amely szólt, és figyelmeztetett az eljövendő tragédiára.
Egy másik eset körülbelül 4500 évvel ezelőtt történt. A Bibliában olvashatsz róla:
„Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Elhatároztam, hogy véget vetek minden élőlénynek, mert megtelt erőszakossággal miattuk a föld. […] Csinálj magadnak bárkát góferfából […] Mert én özönvizet fogok hozni a földre […] Veled azonban szövetségre lépek: menj be a bárkába…”
„Nóé így is tett: mindenben úgy járt el, ahogyan Isten megparancsolta neki.”
1Mózes 6,13–14.17–18.22
Isten szól, hogy figyelmeztessen a veszélyre. Szól, hogy kivezessen egy biztonságos helyre.
Megfigyelték, hogy egyes állatok viselkedése már a földrengések előtt megváltozik. Mintha érzékelnének valamit abból, amit az ember még nem.
Elég körülnézni a világban, hogy lássuk: valami nincs rendben. Háborúk, bizonytalanság, egyre nagyobb feszültség az emberek között. A tudomány és a technika olyan dolgokra képes, amelyekről néhány évtizede még álmodni sem mertünk, az emberek mégsem lettek boldogabbak, nincs több békességük, és nem élnek nagyobb biztonságban.
Sok hang ígér megoldást. A politika hangja, a tudomány hangja, a vallás hangja. Megpróbáljuk jobbá tenni a világot, újabb és újabb megoldásokat keresünk, de a baj forrása nem csak körülöttünk van. Ott van magában az emberben is. Minden fejlődésünk ellenére önmagunkat nem tudjuk megváltoztatni.
Ha pedig tényleg baj van, akkor nem még egy hangra van szükségünk a sok közül. Olyan Hangra van szükségünk, aki tudja, mi következik. Aki figyelmeztet, és megmutatja a menekülés útját.
Olvasd el ezt a bibliai próféciát:
„Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”
Malakiás 4,5–6
Nehéz úgy olvasnom ezeket a sorokat, hogy ne halljak ki belőlük egy komoly figyelmeztetést. Isten még a közelgő ítélet előtt küld valakit.
Még egyszer szól. Még egyszer hív.
Hadd mondjak el egy személyes átélést is.
Több mint húsz éve az egyik éjjel álmodtam valamit. Az álom nagyon valóságos volt. Ez azért volt érdekes, mert általában nem álmodom. Szinte soha.
Az álomban egy hang szólt hozzám hangosan, érthetően:
– Gyere ki közülük, én népem!
Abban az időben már keresztény voltam. Tudtam, hogy ez egy bibliai igevers, és tudtam, hogy mit jelent.
Vége a langyos keresztény életnek. Valami új következik.
Attól az időtől tudatosan követem a Hangot.
Voltak jó és rossz napjaim. Voltam fent és lent. De a Hang csak hív és vezet. Figyelmeztet, vigyáz rám.
„Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem.”
János 10,27
Ismered ezt a Hangot? Ha igen, gyere, kövessük együtt! Ha még nem, remélem, ezek az írások segítenek majd felismerni Őt.
Mert végül nem az a fontos, hogy az én hangomat hallgasd.
Hanem az Övét.